E 300 – Aszkorbinsav

Az aszkorbinsav veszélytelennek számít. Vízoldható, így a vizelettel kiválasztódik.

Ez az adalékanyag az egészséges csecsemők és kisgyermekek elválasztási ételeiben engedélyezett.

Ez az adalékanyag felhasználható feldolgozott ökológiai élelmiszerek előállításához.

Az aszkorbinsav a C-vitamin kémiai elnevezése, amelyet sok gyümölcs és zöldség, valamint a tej is bőségesen tartalmaz.

Gátolja a levegő oxigénjének hatására létrejövő szabad gyökök képződését, ezért az aszkorbinsav a természetes antioxidánsok közé tartozik.

Az aszkorbinsav egy antioxidáns tulajdonságú szerves sav. Fehér vagy világossárga kristályok formájában jelenik meg.

A név eredete: a- fosztóképző és scorbuticus (=skorbut) mivel a molekula hiánya az emberi szervezetben skorbuthoz vezethet.

Az aszkorbinsav cukorszármazéknak tekinthető, az L-aszkorbinsav a 2-dezoxi-2-keto-L-gulonsav γ-laktonjának en-diol -alakjának tekinthető. Vízben jól oldódik.

Az emberi szervezetben a C-vitamin részt vesz többek között a sejtek oxigénfelvételében és a kollagénképződésben, ami a csontok és a

porcok kötőszövetének felépítéséhez szükséges. Ezen felül erősíti az immunrendszert és javítja a vas felszívódását.

Az aszkorbinsav gátolja az oxigén minőségrontó hatását, így például a felszeletelt gyümölcs és zöldség barnulását is.

Gyakran más antioxidánsokkal kombinálva használják. Az aszkorbinsavat gyakran nitrites pác-sóval együtt használják (lásd E 249, E 250),

mert a hústermékek piros színkialakulását segíti, ugyanakkor gátolja a nitróz-amin képződést is.

Az aszkorbinsav javítja a különféle lisztekből készült tészták minőségét.

Az aszkorbinsavat általában többlépcsős kémiai eljárással állítják elő (Reichenstein-eljárás).

Az aszkorbinsav általánosan, mennyiségi korlátozás nélkül (quantum satis) engedélyezett az élelmiszerekben.

Aszkorbinsav főként a következő termékekben fordul elő:

• Gyümölcs- és zöldségkonzervek
• Fagyasztott vagy szárított burgonyatermékek
• Gyümölcslevek és -nektárok
• Lekvárok, dzsemek
• Hústermékek, felvágottak
• Kenyér, sütőipari adalékok
• Bor, sör

Bizonyos törvényben rögzített mennyiségi feltételek teljesülése esetén, a rendeletben meghatározott egészségre vonatkozó állításokat a

csomagoláson föl lehet tüntetni.

Ha valamely egyéb technológiai funkciója miatt alkalmazták, akkor aszkorbinsavként kell jelölni az összetevők között.

E 304 - Aszkorbil-palmitát

Az aszkorbinsav-észterek veszélytelennek számítanak.

Ez az adalékanyag az egészséges csecsemők és kisgyermekek elválasztási ételeiben engedélyezett.

Az aszkorbil-palmitát az aszkorbinsav és a palmitinsav észtere. A C-vitamin egyik zsírban oldódó változata.

Az élelmiszeriparban a C-vitamin forrásaként és antioxidánsként alkalmazzák.

Az aszkorbinsav-észter az összes élelmiszerben általánosan engedélyezett.

Kivételt csupán a kezeletlen élelmiszerek jelentenek, valamint néhány egyéb termék, amely a törvényalkotó szándéka szerint

adalékanyagokkal nem módosítható.

Aszkorbinsav-észter főként a következő termékekben fordul elő:

• Étkezési olaj
• Sütőzsírok
• Húsáruk, felvágottak
• Fehér kenyér
• Tejpor-készítmények
• Csecsemőételek (max. 10 mg/kg)

Az aszkorbilpalmitát elsősorban zsíros élelmiszerekben alkalmazzák, hogy növeljék ezek C-vitamin tartalmát.

Ha valamely egyéb technológiai funkciója miatt alkalmazták, akkor Kálcium-L-aszkorbátként kell jelölni az összetevők.

A vékonybélben aszkorbinsavra és zsírsavra bomolva felszívódnak.

Elfogadható napi beviteli mennyiség (ADI) 1.25 mg/kg

E 341 - Kálcium-foszfát

A foszfátok veszélytelennek számítanak.

Ez az adalékanyag felhasználható feldolgozott ökológiai élelmiszerek előállításához.

Ez az adalékanyag az egészséges csecsemők és kisgyermekek elválasztási ételeiben engedélyezett

Három változatot különböztetünk meg: monokálcium-foszfát ((E 341 i) dikálcium-foszfát (E 341 ii) és trikálcium-foszfát (E 341 ii).

A trikalcium-foszfát (más néven csonthamu) a foszforsav kalciummal alkotott vegyülete, a foszforsav kalciummal alkotott vegyülete.

Térfogatnövelő és állagjavító hatása van. Sok élelmiszerben megtalálható. Csomósodás gátló szerepe is van.

Önmagában véve a foszfátok fontosak, szervezetünknek szüksége van rájuk az energiatermeléshez és a szervezeten belüli információtovábbításhoz,

a sejtmembránok létrehozásához, kalciummal együtt pedig a csontok és a fogak anyagának termeléséhez, a sav-bázis egyensúly fenntartásához.

Fehérjékben gazdag élelmiszerekben, tehát húsban, halban, tejtermékekben, tojásban, dió- és mogyorófélékben, hüvelyesekben és gabonafélékben található

természetes foszfát szerves kötésben. Ebből kb. 40-60% kerül az anyagcserénkbe. A felesleg a veséken keresztül távozik, így biztosítható a vérben a normálisnak

tekintett 2,5-4,5 mg/dl-es szint.

 Az élelmiszer-adalékok révén a becsült foszfátfogyasztás az 1990-es évek óta több mint kétszeresére nőtt.

Az élelmiszeripar szempontjából ezek az adalékok rendkívül praktikusak, ugyanakkor olcsók is. Ömlesztősók formájában pl. megakadályozzák a „lapkasajtokban”

és az ömlesztett sajtokban a zsírok és a tejsavó kiválását. A húsipari termékekben és a haláruban pedig főképp tartósítószerként alkalmazzák a foszfátvegyületeket.

E két fő funkción kívül savanyúságot szabályzó anyagként, csomósodás gátlóként, stabilizátorként, sűrítőként, zselésítő anyagként vagy kötőanyagként alkalmazzák őket.

Az ipar szinte minden területén rendkívül kedveltek a foszfáttartalmú módosított keményítők. A light termékekben hasonlóan krémes érzetet keltenek, mintha az étel

zsírosabb lenne a valóságosnál, a mélyhűtött ételekben biztosítják, hogy az étel állaga fagyasztás közben ne károsodjon, vagy sütésállóvá teszik az édes

töltelékeket a péksüteményekben.

Az orvosok foszfátokban szegény étrendet javasolnak betegeiknek (naponta 800-1200 mg foszfát 60-80 kg testsúlyú felnőttek esetében)

Nagy mennyiségű foszfát (napi 1,5 - 2,5g) bevitele esetén a vér kalciumszintjének csökkenését és a parathyroid hormon szintjének emelkedését figyelték meg.

Az ebből levont következtetést azonban, amely szerint a magas foszfátbevitel megbontja a szervezet kalcium-foszfát egyensúlyát,

és a csontok kalciumtartalmának csökkenéséhez vezet, nem bizonyították.  Szintén nem nyert bizonyítást az a gyanú, hogy a foszfátok szerepet játszanának a

gyermekkori figyelemzavar és hiperaktivitás kialakulásában.

Elfogadható napi beviteli mennyiség (ADI) 70 mg/kg a foszforsav és foszfátok együttes mennyiségére, foszforban kifejezve

E 414 –Gumiarábikum

A gumiarábikum veszélytelennek számít.

Ez az adalékanyag az egészséges csecsemők és kisgyermekek elválasztási ételeiben engedélyezett.

Ez az adalékanyag felhasználható feldolgozott ökológiai élelmiszerek előállításához.

A gumiarábikum vagy arabmézga egyes akáciafajok gumiszerű váladéka, mézgája.

Eleinte leginkább orvosságként ismerték.

Az élelmiszeriparban szirupok, gumi- és pillecukrok adalékanyaga, illetve fontos filmbevonatképző és kolloid stabilizátor.

Mára a szintetikus anyagok előretörése háttérbe szorította használatát.

A gumiarábikum vízben jól oldódik, és enyhén sűrű folyadékot képez, amely keverés vagy rázás hatására átmenetileg teljesen folyékonnyá válik.

Más sűrítőanyagokhoz képest

gyenge állománymódosító képességénél fontosabb a gumiarábikum stabilizáló hatása.

Mindenek előtt a zsír-víz keverékeket (emulziókat) és a habokat stabilizálja. Így például lebegésben tarja a gyümölcslevek finoman eloszlatott rostjait,

és szabályozza a gázgyöngyök nagyságát a habzóborokban.

Az anyagot a vastagbél lassan felszívja, és az anyagcsere a rövidláncú zsírsavakkal együtt hasznosítja.

Ennek az adalékanyagnak a fogyasztása az arra érzékenyeknél allergiás vagy allergia-szerű tüneteket okozhat.

E 420 – Szorbit

A szorbit veszélytelennek számít.

A szorbitol (a latin sorbus, sorb- ’berkenye’ + -itol ’cukoralkoholok), régebbi kémiai helyesírás szerinti neve szorbit) vagy glucitol, egy cukoralkohol, mely

a szervezetben lassan bomlik le. Élelmiszerekben emulgeálószerként, édesítőszerként és nedvességnövelő anyagként alkalmazzák. Napi maximum beviteli

mennyisége nincs meghatározva, de nagy mennyiségben puffadást okozhat. Egy éves kor alatt fogyasztása tilos, mert a gyermekekben ekkor még nem alakul ki

a lebontásához szükséges enzim.

A szénhidrát-anyagcsere köztes termékeként a szorbit a természetben sok gyümölcsben, de főként a szilvában található meg. A kémiailag az alkoholokhoz tartozó

vegyület körülbelül fele olyan édes, mint a kristálycukor. 2,4 kcal/kg energiatartalma is  valamivel alacsonyabb, mint a cukoré. A cukorral ellentétben az emberi

szervezetben való lebontásához nem szükséges az inzulin, a tiszta szorbitot (E 420 i) ezért cukorbetegek is fogyaszthatják.

A szorbitszirup (E 420 ii) azonban a szorbit mellett tartalmaz

mannitot és más rövidláncú cukrokat is (oligoszaharidok). Mivel az oligoszaharidok emésztéséhez szükséges inzulin, az E 420 (ii) nem alkalmazható a

cukorbetegeknek szánt élelmiszerekben.

A szorbit enyhén vízoldható, hővel és savval szemben stabil.  Mivel a levegőből megköti a vizet, gátolja az élelmiszer kiszáradását. Ezen kívül a szorbitot használják

különféle termékek puhán tartásához is. A nyelven enyhén hűsítő érzetet kelt. Cukorhelyettesítőként nem idéz elő fogszuvasodást.

Túlzott mennyiségű fogyasztása hashajtó hatású.

E 460 – Cellulóz

A cellulóz veszélytelennek számít.

A cellulóz az élelmiszerekben mennyiségi korlátozás nélkül, általánosan engedélyezett.

A mikrokristályos vagy porított cellulóz (E460i) egy az élelmiszeriparban és a gyógyszeriparban alkalmazott adalékanyag, a cellulóz egyik kristályos formája.

Általában hordozóanyagként, emulgeálószerként, és kötőanyagként (nagy nyomás hatására tömbbé áll össze, például gyógyszerek esetén) alkalmazzák.

Íztelen, színtelen anyag, így használata nem változtatja meg az élelmiszerek ízét.

A cellulóz az elfásodott növényi sejtek legfontosabb vázanyaga. Mivel szinte minden növényi sejtnek az alkotóeleme, a liszteknek is összetevője.

A növényi sejtekből elválasztott, módosítatlan cellulóz (E 460 ii) mellett a mikrokristályos cellulóz (E 460 i) is engedélyezett élelmiszeradalék.

Egyik sem oldódik sem vízben, sem pedig alkoholban, de egyenletesen eloszlathatók a folyadékokban, és bizonyos szerkezetet adnak nekik.

A szervezet a cellulózt nem tudja megemészteni, ezért gyakran alkalmazzák a kalóriaszegény élelmiszerekben, ahol kerek, tejszínes ízérzetet tud kialakítani,

anélkül, hogy energiát vinne be a szervezetbe.

A cellulóz ezen kívül szószokban és tejszínes készítményekben stabilizátorként működik, továbbá gátolja a jégkristály-képződést a mélyfagyasztott termékekben.

A fás növényi részt először őrlik, majd alaposan szitálják, így nyerik ki belőle a cellulózt (E 460 ii). A cellulózpor sósavas kezelésével keletkezik a mikrokristályos cellulóz (E 460 i).

Az emberi szervezet nem tudja hasznosítani. A mikrokristályos cellulóz (E 460 ii) átjuthat a bélfalon, eddig azonban semmiféle egészségügyi következményt nem figyeltek meg.

Napi maximum beviteli mennyisége nincs meghatározva. A tápcsatornába kerülve a vastagbélben található baktériumok segítenek a lebontásában.

Nagy mennyiségben fogyasztva esetleg puffadást, hasmenést okozhat.

E 470 b - Zsírsavak magnéziumsói

magnézium-sztearát

A zsírsavak magnéziumsói veszélytelennek számítanak, a zsíranyagcserébe kerülve lebomlanak.

A zsírsavak magnéziumsói az élelmiszerekben mennyiségi korlátozás nélkül, általánosan engedélyezettek.

A telített zsírsavak magnéziumvegyületei a zsíranyagcsere köztes vegyületeiként az emberi szervezetben is megtalálhatók.

A finom por nagyon jó tapadási tapadási tulajdonságokkal rendelkezik, ezért főként leválasztószerként használják. Különösen laza szekezetű anyagoknál

őrlési és szitálási segédanyagként is alkalmazzák.

A zsírsavak sóit kémiai reakcióval növényi vagy állati zsírokból állítják elő. Általában növényi-, szója-, repce-, illetve kukoricaolajakat használnak erre a célra.

Az E 470 b többek között a következő élelmiszerekben található meg:

• Sütőpor
• Dekorcukor
• Fűszergranulátumok

A zsírsavak magnéziumsói ezenkívül adalékanyagok és aromák hordozóanyagaként is engedélyezettek.

E 551 - Szilícium-dioxid

Ez az adalékanyag az egészséges csecsemők és kisgyermekek elválasztási ételeiben engedélyezett.

Ez az adalékanyag felhasználható feldolgozott ökológiai élelmiszerek előállításához.

A szilícium-dioxid (köznapi nevén kova, gyakorta meglehetősen pongyola elnevezéssel kovasav) a szilícium oxigénnel alkotott vegyülete,

melynek képlete SiO2. Leggyakoribb ásványa és egyúttal a földkéreg leggyakoribb ásványa a kvarc, egyéb ásványai: opál, kalcedon, jáspis stb.

Tengeri üledékekben amorf kova is előfordul; ilyenek például a bizonyos fajta mészkövekben megjelenő tűzkőgumók.

Valamennyi meglehetősen kemény anyag; a kvarc keménységét már a 9. században is említik.[2] A természetben leggyakrabban a közönséges homokban található meg.

A finom szilícium-dioxid porának belélegzése hosszú távon (még alacsony, 0,1 mg/m³ koncentráció esetén is) szilikózist, bronchitist, valamint egyes esetekben rákot okozhat.

A belélegzett molekulák a tüdőbe kerülve megtapadnak annak belső felületén, és folyamatosan ingerlik a nyálkahártyát.

Ez az irritáció az idő múlásával sem csökken, ugyanis a szilícium-dioxid nem távozik onnan. Gyerekek vagy asztmások esetében a tünetek sokkal hamarabb jelentkezhetnek.

A szilícium-dioxid más módon a szervezetbe kerülve teljesen ártalmatlan vegyület. Nem lép reakcióba semmivel sem,

a szájon át bekerült mennyiség általában minden mellékhatás nélkül, a széklettel távozik.

Nagy mennyiségben megkötheti a vizet, ezáltal enyhe székrekedést okoz.

Semmiféle mérgező hatása, és semmi tápértéke sincs.

Az élelmiszeriparban a szilícium-dioxidot általában por formában használják. A szilícium-dioxid kristályai nagyon porózusak.

Hatalmas belső felületüknek köszönhetően ezek a kristályok nagy mennyiségű vizet tudnak magukba zárni. Ez a folyamat kizárólag fizikai kölcsönhatások

segítségével játszódik le; a folyamat során a kristályok nem változtatják meg kémiai szerkezetüket, és nem is duzzadnak meg.

A por alakú élelmiszerekben a szilíciumdioxid-kristályok az élelmiszer részecskéihez tapadnak, és megvédik azokat. Így a szilícium-dioxid meggátolja,

hogy az élelmiszerrészecskék egymáshoz tapadjanak, és gondoskodik arról, hogy a termék megőrizze a „folyósságát”.

Sztearinsav

A zsírsavak veszélytelennek számítanak.

A zsírsavak mennyiségi korlátozás nélkül, általánosan engedélyezettek az élelmiszerekben.

A sztearinsav az egyike a hasznos telített zsírsavaknak, ami leginkább állati és növényi zsírokból és olajokból származik. Viaszosan szilárd jellegű.

A neve a görög stear (sztearin) szóból ered, ami azt jelenti faggyú. A sztearinsav só és észter formájában használatos.

A természetben a sztearinsav valójában palmitinsavval összekeveredve található meg. Ez a legkevésbé egészségtelen a többi telített zsírsavakhoz képest.

Napi maximum beviteli mennyisége nincs meghatározva, élelmiszerekben használt mennyiségek esetén nincs ismert mellékhatása.

Egy embereken végzett, izotópokon alapuló mérés kimutatta, hogy a szájon át a szervezetbe került sztearinsav 2,4-szer nagyobb arányban alakul olajsavvá,

mint a palmitinsav palmitil-oleáttá. A sztearinsav kisebb mértékben kötötte meg a koleszterin-észtereket. Az eredmények arra utalnak, hogy kevésbé káros hatásai vannak,

mint más telített zsírsavaknak.

Többek között összetapadást gátló anyagként rágógumikban alkalmazzák, ezen kívül gyümölcsök engedélyezett bevonó anyaga.

Legfontosabb funkciója azonban az, hogy alapanyagként szolgál számos különféle emulgátorban, amelyek igen sokféle feladatot látnak el.

Aroma

Az aromákat általában a helyes gyártási gyakorlatnak megfelelő mennyiségben szabadon lehet használni.

Az aroma a görög ἄρωμα (aroma) (jelentése: fűszer, illat, parfüm) szóból származik. Az aroma szó általános értelemben véve egy kémiai kölcsönhatás következtében kiváltott

érzékszervi ingerület által behatárolható illatot és / vagy ízt jelöl, ami bizonyos kémiai anyagok jelenlétére utal élelmiszerekben, gyógyszerekben, illatszerekben.

Az aromák az élelmiszeriparban kiemelten fontos szerepet játszanak. Alig van olyan feldolgozott termék, amely aroma hozzáadása nélkül készülne.

Becslések szerint 15000 aromahatású anyag fordul elő, ezek közül 7000-et tudnak kémiai vagy más úton előállítani.

A törvény szerint az aroma se nem adalékanyag, se nem élelmiszer.

A mesterséges aromák adalékanyagnak számítanak, csak akkor adhatóak, ha a meghatározott élelmiszerhez engedélyezettek és az egészségügyi biztonságuk bizonyított.

Többféle aroma kategóriát határozhatunk meg:

„aromaanyag”: ízesítő tulajdonságokkal rendelkező, meghatározott vegyi anyag;

„természetes aromaanyag”: olyan aromaanyag, amelyet fizikai, enzimes vagy mikrobiológiai folyamatok segítségével növényi, állati vagy mikrobiológiai eredetű

anyagokból készítenek.

A természetes aromaanyagok a természetben jelenlévő és a természetben kimutatott anyagoknak felelnek meg;

„aromakészítmény”: az aromaanyagtól eltérő olyan termék, melyet élelmiszer, vagy növényi-, állati- , mikrobiológiai  alapanyag feldolgozásával nyernek

„hőkezeléssel előállított aroma”: olyan termék, melyet fehérjetartalmú alapanyag, és cukor hevítésével állítanak elő

„füstaroma”: füstből származó füstkondenzátumok, és egyéb származékok szétválasztásával és tisztításával nyerik

Természetes aroma

Növényi vagy állati nyersanyagokból fizikai, mikrobiológiai vagy enzimatikus folyamatok útján nyert aromaanyagok. Ezen anyagokat mind természetes, mind feldolgozott

állapotban fel lehet használni emberi fogyasztásra, de nem tartalmazhatnak más természetazonos és / vagy mesterséges anyagokat.

Természetazonos aroma

Szintézissel vagy elszigetelt kémiai folyamatok útján nyert aromaanyagok, amelyek kémiailag azonosak a fogyasztásra szánt termékekben természetesen

jelenlévő aromaanyagokkal, de nem tartalmaznak más mesterséges anyagokat.

Mesterséges aroma

Az emberi fogyasztásra szánt termékekben eddig nem azonosított, illetve nem annak feldolgozása során keletkező aromaanyag. Ezek jellemzően természetes

forrásból származó frakcionált desztillálással előállított vegyi anyagok és / vagy nyersolaj és / vagy kőszénkátrány párlatai, vegyületei.

Kroszkarmellóz-nátrium

Tabletták szétesésének biofarmáciai és gyógyszertechnológiai szempontjai szerinti anyag

A nedvesedési és a szétesési folyamat a tabletta egyik legfontosabb biofarmáciai tulajdonsága, ami befolyásolja a hatóanyag-felszabadulás sebességét és az abszorpciót is.

Az összetételben ebből a szempontból is meg kell teremteni az egyensúlyt az összetétel komponensei között.

A szétesési idő szabályozásához szükséges lehet a nedvesedés elősegítésére hidrofil anyagok és/vagy szétesést elősegítő anyagok hozzáadása.

A kis szemcsék nagyobb felületük, erősebb kötődésük miatt lassítják a szétesést, ezért szükséges a szemcseméret és/vagy a dezintegráns mennyiségének optimalizálása.

A szétesési folyamathoz a tabletta megfelelő belső szerkezete, porozitása is szükséges. Túl nagy présnyomás tömörebb szerkezetet eredményez, ami jelentősen

megnövelheti a szétesési időt.

A dezintegráció során a tabletta egyre kisebb szemcsékre esik szét, nagy felületet biztosítva a kioldó közeg számára, ezáltal a hatóanyag felszabadulás elősegítésére.

A szétesési idő csökkenthető a dezintegrációt elősegítő segédanyagokkal:

keményítő,

nátrium-karboximetil-keményítő (Primojel, Ultraamilopektin, Explo-Tab),

keresztkötésű karboxi-metilcellulóz, kroszkarmellóz-nátrium, (Ac-di-solPrimellose, Vivasol) keresztkötésű keményítő,

alginsav, alginátok (Manucol, Algipone),

keresztkötésű PVP, kroszpovidon, (Crosspovidone, Kollidon, Polyplasdone).

alacsony szubsztitúciós fokú hidroxi-propil-cellulóz (L-HPC)

Források: http://tudatosvasarlo.hu/  https://hu.wikipedia.org  http://www.omgk.hu/magyarelelmiszerk.htm  http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/2011-0016_02_gyogyszertechnologia_alapjai,